Részlet a könyvből

MIHAIL ÉS RAISZA – A FÁBA VÁJT SZÍVECSKE

Mihail és Raisza

 

ÖSSZEFOGLALÓ:

Konsztantyin Csernyenko meghalt, és Mihail Gorbacsov volt az első számú jelölt a Szovjetunió Kommunista Pártja (SZKP) főtitkári tisztségének betöltésére. Amikor az Andrej Gromikóval folytatott, késő éjszakába nyúló megbeszélésről hazatért, feleségével, Raiszával kisétáltak az állami villa (melyet csak dácsának neveztek) hatalmas kertjének végébe. Ott egy fa „árnyékában” – ahol a KGB nem tudta őket lehallgatni – elbeszélgettek.

A beszélgetés lényege: „Mihail, dönts belátásod szerint – én mindenben támogatlak!”

TÖRTÉNELMI HÁTTÉR:

1982. november 10-én elhunyt a tizennyolc éve hatalomban lévő szovjet pártfőtitkár, Leonyid Brezsnyev. A Politikai Bizottság (Politbüro) még aznap megválasztotta utódjának a hetvenéves Jurij Andropovot. Egy évvel később Andropov is meghalt. Utódja a hetvenhárom éves Konsztantyin Csernyenko lett, aki mindössze tizenhárom hónapig vezette az országot. A Szovjetunió igazi urai, a Politikai Bizottság tagjai, átlagosan hetven év körüliek voltak, és most ismét főtitkárt kellett választaniuk.

ESEMÉNY:

Mihail Gorbacsov a PB legfiatalabb tagja, ekkor ötvennégy éves. Ő a legesélyesebb az új főtitkári tisztségre, és a párt legfelsőbb szerve, a Politikai Bizottság meg is választja őt az ország első emberének, az SZKP főtitkárának tisztségére.

HELYSZÍN, IDŐPONT:

Szovjetunió, Moszkva – Kreml, Gorbacsov állami villája (dácsa), 1985. március 10–11.

SZEREPLŐK:

Mihail Szergejevics Gorbacsov: 1931. 03. 02. -
az SZKP titkára, az SZKP főtitkára:
1985. 03. 11. - 1990. 03. 15.
Raisza Makszimovna Gorbacsova:
1932. 01. 05. - 1999. 09. 20.
filozófus, szociológus, Mihail Gorbacsov felesége

 

TÖRTÉNET:

– Gyerünk, induljunk gyorsan, minél előbb haza akarok érni! – mondta Gorbacsov a sofőrjének, miután beült a hatalmas ZIL hátsó ülésére.

Gorbacsov ZIL-41052-es típusú, páncélozott luxuslimuzinja

Fagyos téli hajnal volt. A Kreml toronyórája épp elütötte a hajnali két órát, amikor a limuzin elindult. Moszkvában ilyenkor alig pislákolt néhány utcai lámpa, sötétség borította be az egész várost. A Kremlből a KGB ügyeletes tisztje leadta a hírt a közlekedési rendőröknek: Gorbacsov elindult! A rendőrök ilyenkor – az előírásoknak megfelelően – azonnal leállították a kereszteződésekben a forgalmat, szabaddá tették az utat az érkező fontos elvtárs számára. Gorbacsov limuzinja előtt és mögött villogó rendőrautók haladtak, így az üres, lezárt utakon fékezés, megállás nélkül száguldhatott a hatalmas autó. Máskor, ha korábban indult el a Kremlből lakhelyére, az állami villába, el-elbóbiskolt a kocsiban, de most egy pillanatra sem hunyta le a szemét – nagyon izgatott volt. Azon töprengett, hogyan tovább: karrierje, az ország sorsa, a hatalmas felelősség nem hagyta nyugodni. Tudta, mostantól merőben megváltozik majd az élete – neki is és feleségének, Raiszának is. Meg remélhetőleg az egész országnak is. Érezte, most olyan változás történik vele, amit teljes egészében még nem is tudott felfogni, átérezni: ő lesz a világ egyik nagyhatalmának az ura! A Szovjetunió Kommunista Pártjának főtitkára! Ő lesz az ország, a nagy Szovjetunió első számú embere! S mindez fiatalon, ötvennégy évesen. Körülötte a Kremlben már mindenki túl volt a hetvenen. A legtöbben betegek, kiégettek voltak, és túlságosan is ragaszkodtak a múlt begyöpösödött szokásaihoz.

– De én más leszek, mindent másképpen csinálok majd! – gondolta magában, és érezte, ezt meg is teszi, ha hatalomra került. Nem a becsvágy, nem a gazdagság, nem az uralkodás bódító érzése lebegett a szeme előtt, hanem az emberek jobblétét szolgáló szükségszerű változtatások véghezvitele. Egy jobb világ megteremtése, amiben már gyermekkora óta hitt. Hiszen az nem lehet, gondolta, hogy az emberek dolgoznak, és még sincs elég élelem az asztalukon; égető a lakáshiány, a gyerekek meg nem vagy csak nagyon ritkán kapnak gyümölcsöt, édességet. Tudta azt is, hogy vannak országok, ahol ugyanúgy süt a nap, mint náluk, és az embereknek ugyancsak két kezük van, mégis jut nekik bőségesen étel, lakás, és gyümölcs a gyereknek.


– Akkor ez nálunk miért nem lehetséges? – tette fel mindig indulatosan a kérdést.
Gorbacsov limuzinja húsz perc alatt megérkezett a Moszkva környéki állami villához, a dácsához. Már kora hajnal volt. Úgy érezte, hogy a nagy zöld bejárati vaskapu most nagyon lassan nyílik ki. Pedig ő már alig várta, hogy találkozhasson feleségével, Raiszával. A sofőr, szokás szerint, egészen a ház bejáratáig gurult a kocsival. Gorbacsov kiszállt, Raisza már a bejárati ajtó előtt várta. Szőrmebunda volt rajta, a fején kucsma. Gorbacsov kézen fogta feleségét, és elindult vele egy sétára a hatalmas fákkal benőtt kertben. A magas hóban volt egy megtisztított ösvény, amelyen minden este végigsétáltak. Raisza kedvenc szokása volt a gyaloglás: hat kilométert tett meg naponta – függetlenül attól, hogy tél volt, vagy nyár, hideg vagy meleg. Férje, ha csak lehetett, mindig elkísérte.

Mihail Gorbacsov és felesége, Raisza séta közben

Szavak nélkül, csendesen ballagtak a kert vége felé, ahol a magas törzsű fák egyre sűrűbb csoportot alkottak. Raisza érezte, férje most valami fontosat szeretne közölni vele, hiszen előző nap meghalt Csernyenko, a párt eddigi főtitkára. Férje egész éjszaka a Kremlben tanácskozott. Raisza már nagyon kíváncsi volt, mi lett a megbeszélés eredménye. Közben elértek a kert végébe. Ha valami bizalmas megbeszélnivalójuk akadt, mindig ide vonultak félre, mivel Gorbacsov egyik testőre, aki már hosszú évek óta dolgozott mellette, egy külföldi látogatáson felhívta a figyelmét arra, hogy a dácsa minden szegletét lehallgatja a KGB, ezért legyen nagyon óvatos.

Mihail Gorbacsov állami villája (dácsa) Moszkva mellett, Rubljovo, Uszpenszkoje sosszé, 2001

Viszont a kertben, főleg a vastag törzsű, magas fák között, már nem működik a lehallgatás. Ott nyugodtan lehet beszélgetni.
– Tudtam, hogy az irodában, a kocsiban, a dácsában, mindenütt lehallgatnak. Ez akkor a felső vezetők körében mindenkinél így volt. Nem tudtam, hol vannak a mikrofonok, nem tudtam, hogyan csinálják, de abban biztos voltam: figyelnek minden pillanatban! – mondta évekkel később Gorbacsov, majd hozzátette: – Erről akkor nem illett beszélni, nem volt szabad firtatni az okát, egyszerűen így volt.
Most Gorbacsovnak és Raiszának egy nagyon bizalmas dolgot, talán az eddigi legbizalmasabb témát kellett megbeszélniük: ha másnap a Politikai Bizottság megválasztja, ő lesz a Szovjetunió első embere. Sétáltak komótosan, de Gorbacsov Raisza kezének erős szorításából érezte, hogy felesége nagyon izgul. Tudatában volt, hogy vele és körülötte az utóbbi években nagy és sok volt az izgalom, de Raisza, egyetlen társa, barátja, szerelme mindig mellette állt. Türelmesen, megértően, nagyon sok szeretettel. Raisza tudta, hogy férje neve már az előző főtitkár, Jurij Andropov halálakor is szóba került, mint lehetséges utód. Nem is akárhogyan!

Mielőtt Andropov meghalt, írt egy beszédet a Politikai Bizottság soron következő ülésére, amelyben értékelte a helyzetet és kinyilvánította, hogy Gorbacsov legyen az utódja. Az írás Csernyenkóhoz került, ő pedig kivágatta belőle a Gorbacsovra utaló mondatokat. Így vitte be a végakaratot a PB-ülésre, ahol saját magát nevezte meg utódnak, bár már megválasztásakor is halálos beteg volt. Gorbacsov és Raisza megálltak egy nagy, vastag törzsű fa mellett. Raisza a fa törzsének dőlt, Gorbacsov szorosan előtte állt:
– Ma beszéltem Gromikóval. Azt mondta, holnap engem javasol Csernyenko utódjának, a párt főtitkárának – mondta nagyon halkan, szinte suttogva Gorbacsov.
– És te mit válaszoltál neki?
– Azt, hogy ha engem választanak, akkor természetesen elvállalom! Te mit gondolsz? – kérdezte Gorbacsov, és mélyen felesége szemébe nézett. Raisza viszonozta férje éles tekintetét. Két kezébe fogta férje jobb kezét, és ajkához emelte.
– Mihail, kérlek, dönts belátásod szerint – én mindenben támogatlak!
Gorbacsov sejtette, hogy ez lesz majd a felesége válasza, de így, hogy Raisza ezt ki is mondta, megkönnyebbült, elöntötte a boldogság, szinte elakadt a szava. A helyzet, a tudat, hogy holnaptól ő lehet a Szovjetunió, a világ egyik nagyhatalmának mindenható ura – egyszerre nagyon sok volt számára. De örült is: változtathat a dolgok menetén, jobbá teheti az emberek sorsát. Mert mindig ez volt a célja: egy jobb, boldogabb életet biztosítani az embereknek.

A meglévő rendszeren belül eddig is próbált változtatásokat, reformokat véghezvinni – akár Komszomol-vezetőként, akár más terület vezetőjeként. De látta, most ennél sokkal nagyobb változásokra lesz szükség, méghozzá országos szinten. Egy, később peresztrojkának elnevezett, „békés forradalom” víziója lebegett a fejében. Úgy érezte, a változásokhoz eljött az idő is. Azt mondta Raiszának:
– Azért jöttem Moszkvába, hogy érdemben tegyek valamit. De ez eddig nem sikerült. Most, ha felkérnek és elfogadom a tisztséget, talán szabad utat kapnak a változások. Mindannyian tudjuk: így nem lehet tovább élni!

Mielőtt visszatértek volna a házba, kivett a zsebéből egy kulcscsomót, irodájának, páncélszekrényének kulcsait. Ezeket mindig magánál tartotta, soha nem bízta másra. Mindig elővigyázatos volt. Megtanulta, a környezetében mindenki figyel mindenkit, ahogy most őket is figyeli a KGB. De abban bízott, hogy talán itt, a fa mögött, mégsem látják, hallják őket. Így talán nekik is lehet egy apró titkuk. Egy apróság ugyan, de titok, ami kizárólag csak az övék! Ez a gondolat nagyon jó érzéssel töltötte el. Boldog volt, és boldognak látta feleségét is. Az egyik kulccsal egy kis szívet vájt a fa törzsébe. A szívecske a holdvilágnál, a boldog pillanatban, egész formásra sikerült. Raisza is elmosolyodott:
– Ügyes vagy, szép lett! – mondta, és végighúzta mutatóujját a szív vonalán.

A fába vájt szívecske

– Szeretlek!
– Én is nagyon szeretlek! – válaszolta örömtől repesve Raisza, és megölelték egymást. „Jéggé fagyott” orruk szinte hangosan koccant össze a dermesztő hidegben, és erre elnevették magukat. Ez a pillanat akkor az övék és csak az övék volt: meghitt, boldog és teli végtelen szeretettel. Ezt nem látta senki, talán még a KGB sem. De ha látták is, ezt már akkor sem veheti el tőlük senki: ez felért számukra a mindenséggel, örökre megőrizték szívükben.


A pár összeölelkezve, gyors léptekkel elindult a dácsa felé, ahol tudták, már nem lehetnek nyíltak, őszinték, nem lehetnek egy meghitt szerelmespár. Tudták, bent már szerepet kell játszaniuk, mert ott a hatalom mindent lát és mindent hall. Pedig előbb, a fa törzsénél, még azt hitték, mostantól majd ők lesznek a hatalom.

Másnap, 1985. március 11-én Gorbacsovot kinevezték a Szovjetunió Kommunista Pártja főtitkárának. Felesége, Raisza lett az elsőszovjet First Lady.

 

UTÓIRAT:

2001 nyarán Gorbacsov dácsájában jártam, a nappaliban beszélgettünk. Gorbacsov egyszer csak felállt, kézen fogott, és azt mondta: – Gyere, mutatok valamit.
Fürge léptekkel ment előttem, vezetett egészen a kert végébe. Ott megálltunk egy vastag törzsű fánál. Megfogta a kezemet, mint annyiszor, ha valami nagyon fontosat akart közölni velem, és szemmagasságban a fába vésett szívecskére mutatott.
– Ez az, erről beszéltem neked! – mondta, majd hosszan szemlélte a szívet, aztán könnycseppek gördültek le az arcán és elfordult. Kisvártatva megtörölte a szemét, és elindult vissza a házhoz.
Nem tudtam megszólalni: láttam rajta a boldogságot és a fájdalmat – együtt, egyszerre.

 

HÁTTÉRINFORMÁCIÓK

 

Konsztantyin Csernyenko

Konsztantyin Usztyinovics Csernyenko (1911–1985) orosz nemzetiségű szovjet politikus; 1984. február 13-tól haláláig a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának (SZKP KB) főtitkára és a Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnöke; vezetése alatt a Szovjetunió visszatért a brezsnyevi idők szigorú politikájához.

Konsztantyin Usztyinovics Csernyenko

Kattintson ide és nézze meg a Csernyenkóról készült dokumentumfilmet

Vissza a történetre

 

Szovjetunió Kommunista Pártja

1918–1991 között működött; Lenin alapította az Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspárt bolsevik frakciójából. A polgárháború során az egyetlen legális párttá vált. Többszöri névváltás után 1952 óta a Szovjetunió Kommunista Pártja (SZKP) a neve. Ez a párt volt a Szovjetunió vezető politikai pártja. Az időszakonként ülésező Kongresszus választotta meg a Központi Bizottságot (KB), az a Politikai Bizottságot (PB) és a Titkárságot. A párt főtitkárai egyben a Szovjetunió egyszemélyi vezetői voltak: V. I. Lenin (1924-ig), J. V. Sztálin (1924–1953), Ny. Sz. Hruscsov (1953–1964), L. I. Brezsnyev (1964–1982), J. V. Andropov (1982–1984), K. U. Csernyenko (1984–1985), M. Sz. Gorbacsov (1985–1991).

Pártvezetők: Lenin, Sztálin, Hruscsov, Brezsnyev, Gorbacsov

Kattintson ide és hallgassa meg a nemzetközi kommunista Internacionálét, amely egyben a szovjet kommunisták himnusza is

Vissza a történetre

 

Andrej Gromiko

Andrej Andrejevics Gromiko (1909–1989) fehérorosz nemzetiségű szovjet közgazdász, diplomata és politikus, a hidegháborús időszak egyik emblematikus alakja. 1957-től 1985-ig, huszonnyolc éven át a Szovjetunió külügyminisztere, majd 1985-től haláláig a Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnöke volt.

Andrej Andrejevics Gromiko

Gromiko a Fehér Házban, 1984.09.28.: Kattintson ide és nézze meg a videót

Vissza a történetre

 

KGB

A Szovjetunió Állambiztonsági Bizottsága. Rövidített nevén KGB (Комитет государственной безопасности), azaz állambiztonsági feladatokat ellátó szervezet 1954 és 1991 között. Közvetlenül az SZKP KB alá rendelt hatóságként hozták létre. Elsősorban titkosszolgálati részlegek, a határőrség, a kormányőrség tartoztak hozzá és reguláris csapatok is (háromszázezer fő). Egyfajta önálló hatalom volt, állam az államban.

A KGB épülete, Lubyanka, Moszkva, 1985

KGB igazolvány és jelvény

Kattintson ide és nézze meg a KGB-ről készült videót

Vissza a történetre

 

Leonyid Brezsnyev

Leonyid Iljics Brezsnyev (1906–1982) orosz származású szovjet politikus. Az SZKB KB első titkára, majd főtitkára (1964–1982), a Szovjetunió első számú vezetője. Nagy szerepet játszott Hruscsov megbuktatásában. Nevéhez fűződik a Brezsnyev-doktrína, amely szerint a szocialista országok és azok vezető szervei, a kommunista pártok csak korlátozott önállóságot élvezhetnek, a Szovjetunió beavatkozhat belügyeikbe, ha úgy érzi, hogy tevékenységük a szocializmus létét veszélyezteti.

Leonyid Iljics Brezsnyev

Brezsnyev halálhíre a Magyar Rádióban, 1982.11.10.: Kattintson ide és hallgassa meg a felvételt

Vissza a történetre

 

SZKP KB Politikai Bizottsága (Politbüro)

A Politikai Bizottság a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának (SZKP KB) végrehajtó szerve. A PB a Szovjetunió legfőbb hatalmi intézménye, az állami és pártélet igazi irányítója és ellenőrzője volt; 14 taggal működött. Informálisan ennek az élén állt a párt mindenkori főtitkára.

A Politbüro tagjai, középen Brezsnyev, Lenin-mauzóleum

Vissza a történetre

 

Jurij Andropov

Jurij Vlagyimirovics Andropov (1914–1984) orosz nemzetiségű szovjet politikus, a Szovjetunió magyarországi nagykövete (1953–1957), a KGB elnöke (1967–1982), az első olyan KGB-elnök, aki az SZKP KB főtitkára lett Brezsnyev halála után (1982–1984). 1983-tól a Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnöke, Gorbacsov mentora.

Jurij Vlagyimirovics Andropov

Andropov temetése, 1982.02.09.: Kattintson ide és nézze meg a felvételt

Vissza a történetre

 

Szovjetunió

A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége, röviden a Szovjetunió, történelmi államalakulat volt Eurázsiában 1922 és 1991 között, 17 tagállammal. Területe: 22 403 100 km2, népessége: 293 047 570 fő (1991). Fővárosa: Moszkva. Vezetője a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke (első Mihail Kalinyin, utolsó Mihail Gorbacsov).

A Szovjetunió térképe

Szovjet parádé: Kattintson ide

A szovjet himnusz: Kattintson ide

Vissza a történetre

 

ZIL

A ZIL a Szovjetunióban, a moszkvai Lihacsov Autógyárban 1985–2002 között gyártott hétszemélyes, luxus kategóriájú limuzin. Hossza 6,3 m, magassága 1,5 m, tömege kb. 3550 kg, motorja 7680 cm³, maximális sebessége 190 km/h. – A ZIL-gépkocsikat főleg az SZKP Politikai Bizottságának tagjai használták.

ZIL-41052

Kattintson ide és nézze meg a ZIL autógyárról és a különféle ZIL autótípusokról készült videót

Vissza a történetre

 

Kreml

A Kreml Moszkva közepén álló, fallal körülvett történelmi épületegyüttes, Oroszország (Szovjetunió) hatalmi központja. Építését 1156-ban kezdték meg. A Kreml szó jelentése: fellegvár, citadella. Területe 27,5 hektár, alakja szabálytalan háromszög: a falak hossza 2235 m, magassága 5–19 m, vastagsága 3,5–6,5 m. A Kreml kifejezés politikai értelemben a mindenkori szovjet-orosz hatalom szimbóluma, a mindenkori kormányzatot, kormányközpontot jelenti.

Kreml, Moszkva

Kattintson ide és nézze meg a felvételt

Vissza a történetre

 

Dácsa

A dácsa fából készült hétvégi nyaralót, házikót jelent. Később így nevezték a szovjet legfelső vezetők Moszkva környéki luxuskivitelű lakóépületeit, villáit is, amelyek erdős, tiszta levegőjű környezetben épültek.

Gorbacsov dácsája

Vissza a történetre

 

Peresztrojka

A Szovjetunióban Mihail Gorbacsov által 1985-ben elindított gazdasági-társadalmi reformprogram neve. A reformokat kezdetben uszkorenyije (gyorsítás) néven emlegették, de igazi jelszavai a peresztrojka (gazdasági és társadalmi átalakítás), valamint a glasznoszty (politikai nyitás, nyíltság, sajtószabadság) voltak.

Peresztrojka emlékbélyeg

Vissza a történetre

 

First Lady

A kifejezés az Amerikai Egyesült Államokból ered: az épp hatalmon lévő elnök feleségének a megnevezése. A kifejezést 1840-től kezdték el használni Washingtonban. Gorbacsov idejében ezt a megnevezést kapta meg felesége, Raisza Makszimovna is.

First Lady-k: Jacqueline Kennedy, Laura Bush, Michelle Obama, Raisza Gorbachova

Raisza és férje a Bush házaspárnál, Washington, Fehér Ház, 1990.06.03.: Kattintson ide és nézze meg a felvételt

Raisza temetése: Kattintson ide és nézze meg a felvételt

Vissza a történetre

E-könyv

Teljes könyv

12.99 €

Az e-könyv a fizetés után azonnal letölthető

(796 oldal - 500 fekete-fehér-, 30 színes fotó - 130 videó - 32MB)